Itt van végre a tegnap beígért Keleti csemege. Úgy nézzétek, hogy a fotó készülte után pár órával már csak az emléke maradt. Túl jól sikerült. :D Az elkészítése nem volt zökkenőmentes, mivel közben majdnem elfogyott a cukor, ezért 3féle került bele (sima kristálycukor, barna cukor és rózsacukor) és kölcsön is kellett kérni a szomszédtól... Nos, ezt a cukrot kell karamellizálni, majd a tojássárgát, vajat, durvára vágott diót belekeverni. Én tettem a masszába egy kis reszelt citrom- és narancshéjat, kevés rózsavizet - ez igazából nem érződött, úgyhogy el is hagyható. Gyorsan kell dolgozni, mert a karamell vagy megköt vagy odaég, ha nem vigyázunk. Még forrón két ostyalap közé tenni, kicsit lenyomkodni. Mivel csak másnap jó, mert puhulnia kell, így a csokimáz készítése is váratott magára addig. Alig győztem kivárni, nagyon kíváncsi voltam az első Csemegémre, úgyhogy amint a máz megkötött felszeleteltem, fotodokumentáltam és kóstoltam. Nem egyszer. Nem kétszer. Mondanám, hogy eddigi tudományom csúcspontja, de mivel a többire is büszke vagyok - például a madeleinre - és még ki tudja mi minden kerül ki a kezeim közül...inkább csak annyit: fenséges falatok voltak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése