Kezdődött minden azzal, hogy ma megnéztünk itthon egy filmet. Mivel van pótolnivalóm ezen a téren, bármire kapható vagyok, ami kicsit is "kultfilmnek" vagy alapműnek számít. Nevezetesen a Vágy és vezeklés (Atonement) c. művet sikerül a mai listára kitűzni. (kis ugrás következik a tér- és idődimenzióiban ->) Este pedig elmentem futni és utána a töksötét pálya melletti lelátón filozofáltam a film mélyebb - és talán nem létező - mondanivalójáról. Meg kellett állapítanom, hogy akármennyire is erőlködtek, elég laposra sikeredett a történet (hiába a szerelem, szex, erőszak és háború kombó). Félreértés ne essék, Keira Knightley-t kedvelem, jó színésznő, itt nem is vele vagy a férfiszereplő, James McAvoy alakításával volt a baj, bár nagy hatást nem váltottak ki, hanem egy közepes sztorit nehéz feljavítani...
Próbáltam más megvilágításba helyezni a dolgot, végül egy saját kérdésfelvetésnél kötöttem ki, ami csak érintőlegesen kapcsolódik a filmhez. Azaz:
"Melyik az a pont, ahonnan a ki nem mondott szavak hazugsággá vagy bizonyossággá válnak? Vagy egyszerűen csak benned maradnak és emésztenek." Az elfojtott vágyak és a belső feszültség kérdése Freudon kívül sokakat foglalkoztat, nem is akarok belemerülni ezek rejtelmeibe, csak ami épp eszembe jut erről: ha nem mondod ki, amit érzel, gondolsz, benned marad, emészteni kezd, hogy miért is nem mondtad el, miért nem kérdezted meg, aztán egyre messzebb úszik a pillanat, amikor még megoszthattad volna ezt (talán "azzal a") valakivel, majd egyszer csak végleg eltűnik. Lehet, hogy semmiség az egész, de lehet, hogy sokáig bánt, ha megint előtör, mert hogy ott van benned és ott is maradhat. Egyáltalán nem azt mondom, hogy beszélni kell folyton-folyvást, hiszen akkor magamat hazudtolnám meg, hisz' én sem vagyok túl bőbeszédű. Csak azt mondom, hogy ha van valami olyan, amit fontosnak tartsz és a nyelved hegyén van, mondd ki, különben lehet, hogy elszalasztasz valamit.
Ha olyan szándékkal nem mondunk ki valamit, nehogy mások érzéseit megbántsuk, az sem biztos, hogy helyénvalóbb, mint a szavakba öntött igazság/hazugság. Mivel éppen fogalmam sincs, hogy hogyan folytathatnám az eszmefuttatást, inkább máskorra hagyom, és szívesen várok javaslatokat ill. megjegyzéseket is ezzel a témával kapcsolatban. :)
nos, én szinte folyamatosan ebben az állapotban élem az életem. Ahogy az egyik bandám, a Hearse Riderz, dalában van: "a volt határoz meg minket, de még jobban a volna"
VálaszTörlésS ezzel sem jutottunk közelebb a megfejtéshez :)