2009. szeptember 25., péntek

Éjjel a parton/Nights in Rodanthe


A következő filmadag az Éjjel a parton volt - az a helyzet, hogy anyum kapta kölcsön az ismerősétől ezeket a romantikus filmeket, hát, azért egy-két thriller is jól jött volna, olyan régen láttam jó filmet. Alcím: mindig jöhet egy új esély. Naná! Szóval ismét egy romantikus dráma, de ez legalább tényleg az volt, könnyezős. Azért tetszett a két "elveszett lélek" Richard Gere és Diane Lane egymásra találása: ketten, egy gyönyörű kis weekendházban a tengerparton, egy csinos nő, akinek a házassága válságban van, és egy magányos, jóképű sebész, hmm...és közbejött a hurrikán, ami még inkább összemelegítette őket, ugyebár, ahogy az lenni szokott - a filmekben. Khmm. Egymás mellett ismét megtalálják a rég elveszettnek hitt boldogságot, kapnak egy új esélyt a szerelemre az élettől, de mielőtt még végleg összekovácsolódnának még mindkettőjüknek el kell intézni, lezárni a saját múltbeli dolgát, addig is szerelmes levelezések, ésatöbbi rózsaszín dolog. A végzet azonban másképp dönt és az orvos sohasem érkezik oda a megbeszélt találkozóra, kiderül, egy hegyomlás temette maga alá. A nő persze teljesen összeroppan, de ez a fordulat egyúttal a kamaszlányával való kapcsolatát teszi jobbá.
Klisék, sablonok, giccs, de mégis, valahogy jobb, mint a többi lovestory.
Szerintem: rengeteg film készült a szerelemről és igen sok a tragikus végű kapcsolatokról, de talán ami más bennük, az a színészi játékban és itt például a gyönyörű környezetben rejlik. Ki ne szeretne szerelembe esni egy izgalmas hétvégén egy mesebeli tengerparti házban? Végkövetkeztetés, avagy tanulság: Carpe di em! ragadd meg a napot, légy nyitott az újra, élvezd az élet minden egyes percét! Ne menj el az apró szépségek mellett, hallgasd a csöndet, nézd a csillagokat, ha ahhoz van kedved, vagy csókolj meg valakit, vagy utazz el, tegyél bármit, ami örömöt okoz. Szerintem, aki kicsit is értelmes lény, tudja, hogyan érheti el ezt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése