Felfedezések

Délután tök egyedül voltam itthon, először esett az eső, nem úgy tűnt, mintha abba akarná hagyni, de fél 3-kor kisütött a nap, gyorsan felkaptam az edző cuccom, és irány a környék. Találomra elindultam felfelé, be az erdőbe, csapásokon és kis erdei utakon keresztül. Olyan helyeket találtam, hogy csak néztem. Patakok, tavak, kis házikó az erdő közepén, tisztások - kb. úgy éreztem magam, mint Hófehérke, amikor megtalálja a menedéket adó kis házat. Nem is tudtam hirtelen, hogy merjek-e itt kocogni, nehogy megijesszem az állatokat - gondolom vannak - vagy nehogy azok támadjanak meg, pl. ha egy vaddisznó nekem rontana, mit csinálnék... De amikor láttam, hogy többen is nodric walkingolnak meg futnak, sőt, patkónyomokat is felfedeztem a sárban, úgyhogy akkor már nyugodt szívval vágtam neki a túrámnak. Futottam, meg-megálltam, gyönyörködtem a tájban, ami tényleg fantasztikus, de ezt a mellékelt képes is igazolják. A nap még melegen sütött, beletarottam az arcomat, élveztem a kellemesen hűvös szellőt, néztem a felszálló párát, és úgy éreztem, hogy ha tudnék meditálni, biztos eggyé válnék a természettel. Ennek híjján, továbbindultam. Hirtelen észrevettem, hogy a legközelebbi hegyen már szép kis havas süveg van, arra vettem az irányt - olyan volt, mint amikor elindulsz a szivárvány felé, az út sehogysem akart elfogyni...na nem mintha az lett volna a cél, hogy hirtelen felfussak a hegyre, de olyan jó érzés volt a hó közelében lenni...elképzeltem, ahogy csúszok...hjajj, de hiányzik a deszkám. Na, gyönyörködjetek ti is: