Ééés még mindig itt.... :(

A tegnapi nap betette a kiskaput, hogy szépen fogalmazzak: készülődök az egyik csajszival találkozni, egy búcsú-koffenimentes-jegesKVra, amikor jön az sms a sofőrtől, aki vinne ki szerda (ma) reggel, hogy "bocsi, le kell mondanom az utat, családi problémák stb, 20-áig nem is megyek sehova". Jeeee. Hidegzuhany, sokk, állok, mint akit fejbe vágtak, hogy most mi van, mihez kezdjek először? Aztán jön még egy sms, egy másik telefonszámmal, hogy ezt az embert hívhatjuk, ő is vállalja biztos. Na de az a negyed óra, ami alatt mindez lezajlott és mire szerencsésen lefoglaltam a helyet a csütörtök esti járatra, hát az nem volt nagyon boldogságos, sőt. Én éreztem magam kellemetlenül, hogy a már szintén felkészült és izgatott családot - főleg a gyerekeket - el kell kedvtelenítenem, önhibámon kívül, és nem tartottam jó ómennek, hogy az egész utazás így kezdődik. Így is rohadtul elegem lett a pakolásból, a bevásárlásokból, a csomagolásból, a szervezésből és úgy általában mindenből, csak kint akarok már lenni, nyugiban, rendben. Péntek reggel 7-re érkezem, ha minden jól megy, és akkor Antonio, az apuka vár majd a pályaudvaron (biztos nagyon fitt leszek...) Judor megvilágítása, hogy amilyen rosszul kezdődik, olyan jó lesz kint, úgyhogy most erősen ebben hiszek és bízok. Már csak egyet alszom, itthon - meg egyet a buszon, ha tudok :) várom, várom. Amint sikerül beüzemelni a netet, tudósítok!