Ez a nap nem jött be a Nlc-bibliánknak, mindkettőnknek - Judorral - szép napot jövendölt, ehelyett tetőzik a krízis, megint ott vagyok, hogy felmondok vagy simán elhúzok a fenébe, lehetőleg mihamrabb, vagy nem jövök vissza karácsony után. Nem bírom, ha egy ötéves megpróbál kioktatni vagy éppen parancsolgatni, mindezt persze üvöltve, de olyan frekvencián, amit bármelyik Dj megirigyelne. Kész, és hiába mondom a szülőknek, hogy neveljék már meg (ennél finomabban, de legközelebb kerek-perec megmondom, hogy neveletlen a kölyök) azt mondják, hogy elviszik kimosni a fülét, mert nem hall jól, ezért üvölt. (Mintha csak ez lenne a probléma.) Na persze, kíváncsi vagyok, mi lesz pénteken, akkor viszik el. Aztán egész szombaon tesztelhetem a hallását (vagy ő az enyémet?), mert itt lesznek velem, tök egyedül. Szülők lelépnek olaszba shoppingolni. Bocccsssss.... Legfőképpen kaját - mintha nem lenne fullon a kamra tésztával...na, mindegy - ajánlom, hogy vmi vígaszdíjjal térjenek vissza, mert gondolom plusz órákat nem számolnak. Bár sajnos így sem órabérben vagyok, mert azért megjátsszák, hogy "jaj, most elmegyek edzeni, most elmegyek a szüleimhez kicsit" (oké, a szülők betegek, azt megértem, de basszus, nem én vagyok az anyjuk, hogy egész nap velem legyenek!)
Estére normalizálódott a helyzet, arik voltak mindketten, szépen evett a kiscsaj is, bohóckodott, játszott a bátyjával, elnéztem őket, és azon gondolkodtam, hogy miért nem mindig ilyen kis mókás, lökött, a hisztis p*csa helyett. Megoldatlan, örök rejtély.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése