"A társadalomban, úgy ahogy berendeztük, nem lesz számomra hely, nem lehet számomra hely; de a természet, amelynek édes esője egyaránt hull bűnösre és ártatlanra, nyújt majd számomra egy-egy szirthasadékot, amelyben elrejtőzhetem s egy-egy titkos völgyet, amelynek csöndjében zavartalanul sírhatok. Teletűzdeli majd az éjszakát csillagokkal, úgy, hogy botorkálás nélkül juthassak külföldre a sötétségben, és elküldi majd a szelet, hadd temesse be lábam nyomát, hogy senki se követhessen ártalmamra: megtisztít majd nagy vízeiben és meggyógyít keserű füveivel."
(de Profundis)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése