A nő - igazságok? :)

Katitól kaptam egy könyvet diplomássá avatásom végett - mindannyian kaptunk, mind mást, megfelelő csomagolással, idézettel ellátva, ezúton is köszi még egyszer! :) Beleolvastam és mivel időnként jókat mulattam rajta, gondoltam megosztok néhány vicces/frappáns gondolatot belőle, ha épp nem történik semmi izgalmas velem és főleg ha már egyszer "ilyenek vagyunk" :D


Deborah McKinlay: Kápráztatni kész (Getting Gorgeous)
[harminc dolog, amit a nők a szépségért, a cipőkért és a boldogságért tesznek- tetszőleges sorredben]

Hét – beszéljük meg

Mostanában a kommunikációs képességeket értéknek tartják.
A nők nagy része bármikor lekörözi a férfiakat, ha arról van szó, hogy puszta szavakkal keltsenek nagy indulatokat. Ez az egyik oka annak, hogy a nők olyan nagyra értékelik ezt a képességet. A másik az, hogy szeretnek beszélni. Ha egy nő felhívja a barátnőjét, nem kell bevezetni a témát. A másik nő csak annyit mond, hogy halló, és negyvenöt perccel később már mind a kettejüknek elzsibbadt a fülük, és szúró fájdalmak hasítanak a nyakukba. Ebben az esetben a nők mindig megbeszélik, hogy nemsokára találkoznak, és folytatják a beszélgetést. Mikor találkoznak, még mindig rengeteg új mondanivalójuk van. Ez akkor is így van, ha azelőtt találkoznának, mielőtt a nyakukból kiáll a görcs. (…)
A nők azt hiszik, hogy ha beszélgetnek egy férfival, az megoldja a gondjaikat. És jó is lesz. Ezért aztán egy szép este, mikor a pár épp tökéletes összhangban ücsörög a díványon, és a nő már ledöntött néhány pohár vörösbort, nekiáll beszélgetni. Ha egy nő egy másik nővel beszél, egy pillanatra sincs csend. Ha egy nő egy férfival beszél, akkor viszont van. Néha akkora a hallgatás, hogy a nő olyasmit is kimond, amit még egy férfinak sem vágna a képébe, csak hogy ne legyen már ekkora a csend. Ez persze azzal jár, hogy a beszélgetések ritkán oldanak meg akár csak egyetlen gondot is. Annál többet szülnek.
Egyértelmű, hogy a férfi ritkán gondolja úgy, mindennek ő lenne az oka, sőt, általában azon a véleményen van, hogy semminek sem ő az oka. Vagy ha mégis, akkor sem szereti, ha ezt az arcába mondják. Úgyhogy ha a nő nekiáll, hogy felsorolja gondjai egy részét, és mintegy mellékesen megjegyzi, hogy egy részük talán abból fakadhat, hogy a férfival vannak gondjai, a férfi nem reagál túl jól a dolgokra. Mogorva lesz. És hallgat. Egy mogorva férfi, aki hallgatásba burkolózik, és egy felhúzott, elszántan beszélgetni akaró nő ritkán ideális páros egy romantikus estéhez. Az este nem is zárul túl fényesen.
Miután a pár így töltött egy estét, a férfi egyértelműen nem akar beszélni róla. Tulajdonképp gondolni sem akar rá. Legszívesebben elfelejtené az egészet.
Másnap reggel, mikor a férfi életében főszerepet játszó nő lejön reggelizni, édesen, szomorúan néz rá, és a férfi úgy hiszi, hogy kívánságát ezúttal meghallgatta az ég.
A férfi megöleli a nőt.
A nő megöleli a férfit.
A nő azt mondja:
-Bocs...
A férfi azt mondja:
-Ne is beszéljünk róla!
A nő mély levegőt vesz...