A nő

Tizenhárom - határozottabban

A legtöbb nő betegre szenvedte magát élete valamelyik szakaszában egy igazi szemétláda miatt. Ez azt jelenti, hogy mind csináltak már olyat, hogy folyamatos, nagy sóhajok közepette mondtak igent egy férfinak, aki rendszeresen felhívta őket azzal, hogy „átjöhetek hozzád este tizenegykor?” (vagy épp hajnali 3-kor! – megjegyzés by choco-blogger) A nők tudják, hogy ezzel büszkeségükön ejtenek csorbát, de nem tehetnek róla. Szerencsére végül aztán a legtöbb nő tanul az ilyen szemétládákból. Utána már csak egyszer vagy kétszer követik el ugyanezt a hibát. Sajnos azonban a szemétládák mellett még ott vannak a nyomoroncok is, akiknek igent mondhat a nő. Ez azt jelenti, hogy szinte minden nő ebédelt már együtt olyasvalakivel, akit nagyon, nagyon sajnált. Egy idő után a nők általában arra jutnak, hogy ez a fajta viselkedés egyáltalán nem kedves. Ez szánalmas. Úgy döntenek, hogy az élet alighanem szebb lesz, ha a következő salátát, amit nem kértek ki, visszaküldik. Úgy döntenek, hogy határozottabbak lesznek. (...) Egy-egy ilyen eset után (értsd: harisnya vásárlásnál ill. a pasi melegebb éghajlatra küldésénél, ami nem sikerül valami meggyőzően, sőt, inkább komplett idiótának néznek, hogy miért visítasz) a nő könnyen úgy dönthet, hogy egy ideig nem akar határozott lenni. Ha ki akarja engedni a fáradt gőzt, összeül az egyik barátnőjével, és olyasmiket mondanak, mint hogy: „Te láttad már ez, hogy néz ki hátulról?” És jól kigúnyolnak egy harmadik nőt, aki alighanem szintén nagyon kedves.

(Deborah McKinlay: Kápráztatni kész)