Na de jöjjön, aminek jönnie kell, belelátott a vesémbe, amikor ezt írta a szabad szellemekről:
"...az ifjú lélek egyszer csak megreszket, fölszabadul - maga sem érti, mi történik vele. Erő lesz úrrá rajta, mint valami parancs; akarat, vágy ébred benne, hogy minden áron elmenjen bárhová; heves, veszedelmes kíváncsiság ébred benne, valamennyi érzékszervében egy ismeretlen világ a csábítás hangja: és ez az "itt" jelent mindent, vágya lángol és lüketet; "Inkább meghallni, mint itt élni" - súgja amit e percig szeretett. Hirtelen borzongás járja át, és gyanú fogja el mindennel szemben, amit szeretett, a megvetés villáma sújtja azt, amit ''kötelességének" hívott, elemi erejű vágya a vándorlás felé hajtja az idegenbe, az elidegenedésbe, a fagyos, kijózanító magányba, ahol kőkeménnyé jegesedik...ugyanakkor ujjongást is érez, hogy megtette, amit tett...az első győzelem. Mindezen rossz és fájdalmas dolgok a nagy megszabadulás részei."
Egy másik fejezetben pedig:
"A szabad szellem hálásan pillant vissza vándorútjára, a kemény hidegre, az önmagától való elidegenedésre, szárnyalására a jéghideg magasságokban. Milyen jól tette, hogy nem maradt mindig "otthon", meleg szögletek elpuhult kedvelőjeként! Semmi kétség: kilépett önmagából. Csak most látja igazán önmagát."
Azt mondja, hogy a szabad szellem az, aki úgy érzi, feladata van itt. A feladat egy amolyan "öntudatlan terhesség, amely az ember sorsában fejlődik ki folyamatosan". Ha tudjuk a feladatunkat -ami szerintem az lehet, amiben az egyén a legjobb, és amivel a legjobbat tehet az emberiségnek is - akkor a jövőnk el van rendezve. Elve elrendeltetett.
Kicsit előre szaladtam a gondolkodásban, mert lehet Nietzschénél nem ez következik, de majd tovább olvasom és elmesélem mire jut ő.
A lényeg most, hogy a vándorlás az ismeretlenbe része a felszabadulásnak. Ezért üzenem mindenkinek, aki kicsit elbizonytalanodna, hogy ne tegye, a nehézségek csak azért jönnek, hogy leküzdjük őket, vagy hogy tovább vigyenek a célunkhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése