A sós, a búr és a tiroli

A következő gyakorlaton ezeket vettük:

• leveles vajas hajtogatott tészta - ebből tiroli rétes, sajtos roló és búr kifli,

valamint

• élesztős omlós, vágott tészta - ebből a vágott, sós apró sütemény készült

A töltelékek: főzött mák, túró, sajtkrém, búrhab.

Nem volt egyszerű.. Viszont roppant érdekes. Még sohasem kellett úgy istenigazából tésztát hajtogatnom, elvoltam a bolti szerzeményekkel, de ezek után, köszönöm, nem. Ez nem az a tészta, amit nagyanyók hajtogatnak és papírvékonyra nyújtanak, azt majd egyszer...

Ennek az alapja egy vajas rész és egy előtészta ötvözése, a vajas részt - úgy néz ki, mint egy sima, nagy kockamargarin - be kell csomagolni a szépen "négyfülűre" nyújtott előtésztába. Aztán nyújtsd ki. Úgy, hogy mindenhova jusson vaj, de ne is bújjon ki a tésztából.

Elvoltunk vele, de szerintem ahhoz képest, hogy első próbálkozásaink voltak, jól sikerültek.

Az élesztős omlós nem volt annyira veszélyes, egész gyorsan és könnyen ment, és még finom is lett.

Visszatérve a hajtogatotthoz: megtanultuk a szimpla és dupla hajtogatást, nekem kifejezetten tetszett, de tényleg nem volt olyan egyszerű, néha az volt az érzésem, hogy a tészta külön életet él és direkt nem akar arra menni, nyúlni, amerre én szeretném.

Amit én kaptam: túrós tiroli rétes és a sós vágott (ezt mindenkinek kellett csinálnia).

A túrótöltelékünk egész jó, a mák hagy némi kívánnivalót maga utána, a sajtkrém csapnivaló volt, sajnos. Ezt annak tudom be, hogy ipari méretekkel dolgoznak, nincs tőke minőségi alapanyagokra, és szerintem örülhetünk, hogy ezeket a dolgokat legalább biztosítják (másrészt, nem kevés a suli tandíja, de hát mit lehet tenni). A búrhabot alapjában véve nem szeretem, de ez egészen finom volt. (édes, száraz, felvert, kiszárított tojásfehérje, némi dióval, ami dob rajta, csak szerintem azóta nem eszem meg az ilyen meringue-szerű dolgokat, amióta egyszer kb rosszullétig ettem a karácsonyfáról a habkarikát... :D )

Itt látható a csapat végeredménye, képekben:

Búrkifli, amit azóta senki sem szeret készíteni. Macerás, és sohasem marad a hajtás az alján, szétnyílik, kifolyik, mindig csak a baj van vele. Ha valaki tudja a titok nyitját, árulja el.

A sajtosroló tésztája, feltekerve a csövekre, megsülve - mi meg vártunk, hogy kicsit hűljön, hogy egy fogóval ki lehessen kapni belőlük a fémet :) igen, hasonló a kivitelezés, mint a kürtős kalácsnál.

Így készül a sajtosroló: kétoldalról betöltjük, megforgatjuk sajtreszelékben és 'voilá!' Kész. Nekem nem tetszik, olyan...hagyjuk, nem jók az asszociációim... :)

ÉÉééés, az Eszter-Mary páros tiroli rétese:

egy mákos és egy túrós.

Fent a mákos, lent a túrós.

Szerintem szépek!

És finomak!! :D

Így legalább mindig megvan a vasárnapi reggeli. :)

(Plusz a kollégák is örülnek hétfő reggel, amikor viszem be a sok kis finomságot.)