Szülinapi (ki)sülések

Reggel, amikor felkeltem, nem voltam túl fitt, ezért gondoltam csalok egy kicsit és nem állok neki nagy sütésnek, jó lesz majd a kintről hozott dobozos sütipor-mix is, habár mindig ellene vagyok az ilyen lebutított megoldásoknak. A porkeverékhez hozzádobtam 3 tojást meg vajat, a masszát formába öntöttem, rá az előre csomagolt (porított!) karamell-akármi, meg az előre felvagdalt mandula. Bár ne tettem volna...ha kicsit lett volna erőm gondolkodni, előre láthattam volna a problémát, hogy az ilyen dolgokat 25 percig sütni veszélyes. Megégett. A tészta még folyós volt, a teteje meg fekete. Szívem szerint a kukába dobtam volna, de unokanővérem mondta, hogy azért kóstoljuk meg. Ízre rendben volt, de mivel esztétikailag nagyon nem, ezért nekiálltam egy másik tortának, SAJÁT recept szerint és mindent kétkezi munkával végrehajtva. Azért az eredmény mérföldekkel jobb lett, nagyon gusztusos, szép magas kakaós piskóta, citromos túrókrémmel a tetején. No, ilyen por-hülyeségeket sem használok többé, kitartok az elveim mellett és magam készítem a sütiket.


Mandulás torta - porból lettél s porrá leszel



A második felvonás - így készült: a túrótorta

És ez lett belőle - azért nem csak jól néz ki, finom is volt :D