My 1st cake pops!

Megszülettek! Kisebb szenvedés árán, de elkészült az első "home made" cake pop, azaz süti nyalóka kreációm.

Az ihletet Studio - Judit - barátnőm adta, vagyis hozta Bécsbe. Kaptam egy könyvet, amiben sok színes illusztráció mutatta be a cake pop készítését. Beleszerettem. Természetesen addig nem nyugszom ilyenkor, amíg meg nem próbálom elkészíteni én is.

Nem volt egyszerű... Ugyanis ha az ember lánya ilyenkor a neten kutat "eredeti", de legalábbis használható recept után, akkor mit talál? Nagyjából semmit. Vagyis inkább ezt: "végy egy doboz sütiport..." Hogy miiiit??? Sütipor. Amerika. No comment. Sin com.

Első körben be kellett szerezni az alapanyagokat és a szükséges eszközöket, mert nem minden fán terem például nyalókapálcika. ( Ha nem Pesten lennék nem is tudom hogyan jutnék ezekhez... ) Gondolhatják sokan, hogy miért nem jó egy egyszerű hurkapálcika, de szerintem elég arra emlékezünk, hogy milyen érzés, amikor elfogy a búcsús kakasos nyalóka és már csak a hurkapálcát szopogatjuk, avagy amikor az orvos a rendelőben a faspatulával nyomja le a nyelvet...na ezért. Nekem ez rémálom, úgyhogy műanyagpálcikára fel.

Ezután jön a "találjuk ki, mi lehet a legpraktikusabb alaprecept". Nagyjából megvolt, hogy milyennek kellene lennie, hogy a kis golyók formázhatók, gyúrhatók legyenek a végén. De persze a tészta is legyen finom, és lehetőleg kicsit ellensúlyozza majd a cukormáz édességét.

Végül egy kevert tésztából sütött piskótánál maradtam és úgy tűnik ez bevált - azért csak nem hiába végeztem el a cukrászatot, köhömm.. :)

A nem-túl-vicces rész az volt, hogy le is kellett reszelni azt a piskótát...

Még néhány hozzávaló és ezek lettek a kis golyók, na jó, nem is olyan kicsik és 22 darab :)



A Desszertmesterben vásárolt Candy Melts-ből, azaz kis színes olvasztható pasztillákból készítettem el a bevonatot. Vettem halvány narancssárga és neon zöld színűt - felkészülve a halloween-re :) - mindkettő ugyanúgy vanília ízű.

( Ez itt a reklám helye :) www.desszertmester.hu )

Ezzel a pasztillával amúgy kevésbé voltam megelégedve; nem olvadt el annyira, nem lett olyan folyós, mint vártam. Úgy gondoltam, hogy a pálcikára tűzött golyót csak belemártom, lecsöpögtetem és az majd szépen megszárad. Hát nem. Pedig kísérleteztem a vízgőz fölötti olvasztással, lassan-gyorsan melegítve, kis olajat hozzáadva, mikróban melegítve - ez utóbbi a zacskón megadott instrukció volt, gondoltam hátha ez is valami amerikai módi, hogy csak mikróban lehet, mert a vízgőz biztos "veszélyes", de leginkább macerás. Teljes sikert egyik sem hozott.

A cake pop bevonata ezért itt-ott göröngyös/hullámos/huplis lett, de a végére egészen ráéreztem a technikára és úgy gondolom, a legjobbat kihoztam belőle.

Az első körben sima narancs- valamint neon színű gombócok lettek, aztán már módosultak a narancssárgák, kaptak a tetejükre zöld szár- vagy levélfélét, hogy kezdjenek hasonlítani egy sütőtökre.

Első ételfesték és "ehető filc" próbálkozások kudarcba fulladtak: egy sikerült, de kínok árán. Az ételfesték nem fogja be ezt a fajta mázat, elkenődik és sohasem szárad meg. Nem, egy kicsit sem. A filc pedig nem rajzol rá - ezt az egyet is vagy 20 percig próbáltam, mire összejött...

Aztán belelendültem egy másfajta díszítésbe - nagyon sok fajta szórócukrot vettem, rengeteget - ... lett zöld füves virágoskert (ezek csak fantázianevek, amik nekem elsőre eszembe jutnak a pop-okról)

Aztán ez az okkersárga - a narancs és a zöld keveréke - királylányos/tündéres, mert gondoltam széplelkű kolléganőimre (szerintem olyan, mint egy ehető varázspálca...jól van na, kicsit :) )

Valamint bohém "konfettis", menyasszonyos-gyöngyös, és még néhány extrém próbálkozás is volt, ami ide már nem került fel :)

Mindenesetre nagy sikere volt, vittem be a munkahelyre, megkínáltam a barátokat és tényleg mindenki odavolt ezektől a kis vicces finomságoktól.

Nagyon boldog és büszke voltam, mert ez az elismerés kompenzálta a sok vesződést és munkát, ami benne van - tééényleg pepecselős munka. Lehet nemsokára megint készítek... ;)