Ez is eljött, vége. Ahogy Pataky Attila megénekelte: "Egyszer egy szép napon, tudom hogy elhagyom a várost ahol élek..." És igen, mindent itt hagyok, amit Pécs adhatott. Sokat adott és sok mindent meg is változtatott, azt hiszem.
Hazaköltöztem, de még nem fogom fel. Olyan mintha nem is végleg térnék meg családi fészkembe, hanem csak egy szokásos hétvégére. Pedig nem. Lehet, hogy lemegyek még látogatóba, de az már nem az a "mi kis káosz-kuckónk" lesz, ami vendégül lát. Elég szomorú dolog. Ma volt időm - amíg a fuvarra vártam - ezen filózni, de úgy láttam jónak, ha ezt a tevékenységet igen hamar beszüntetem, mivel csak még jobban fájna az elválás gondolata. Inkább olvastam egy ponyvaszerű könyvet a csokoládéról - miről másról. :)
Azért ami jó volt, hogy a tegnapi este folyamán még sikerült összefutnom azokkal az emberekkel, akikkel szerettem volna, és akiktől "könnyes búcsút" akartam venni. Gyöngyi barátnőm, Áron és kedves barátai, Gege&Ogre és persze a Kantás fiúk majdnem egész csapata ott volt a Barbakánnál, kintiKantánál. A kedvemért - na, persze, álmomban :) - Harcsa Veronika Quartetről volt filmvetítés, nagyon tetszett, de a viharos erejű szél kicsit rontotta az összhangulatot - mindenfelé poharak és szemetesek, táblák röpködtek és dőltek dugába :) mint egyes tervek és álmok - huh, ne legyek már ennyire melankolikus.
Ismételten meg kellett állapítanom, hogy Harcsa Vera hangja egyszerűen valami hátborzongatóan szép, hol búgó, mondhatnánk erotikus, hol olyan mint egy kislányé, mindenesetre a hideg futkos a hátamon, amikor meghallom. Jól esett az ismerősökkel és egy-két pohár sörrel a kézben végighallgatni, ideális befejezése 7 Pécsett töltött évnek.
Szóval elbúcsúztam a várostól, nem egészen úgy, ahogy szerettem volna, de már nem gondolkodom azon, hogy hogyan lehetett volna még jobb és hogyan kellett volna életem mozzanatait intéznem, mert biztosan minden úgy van jól, ahogy alakult. De bizton állíthatom: áj láv Pécs! :D Még jövök! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése